Ballada
az emberré lett Angyallány csodálatos tetteiről
Mesteri terv: a jövő kapujából
A Földre lehívott angyali lány szól
Szárnya aranyból, gyöngy tiarával
Égbe igéz gyönyörű mosolyával.
Ében a szélben, csillan a fényben
Lobban a lángja a tűz közepében
Száll pihe, tollal
játszik, a holddal
Hamvad a szárny a patak közelében
Készül az álom. Épül a kis ház,
Egyre növekszik az erdei tisztás
Gyűlnek a népek, épül a sok ház
El sose hinnéd, azt, amit itt látsz.
Éled az élet, százszínű fényben
Járjuk a táncot, mind. Örömében
Boldog a felnőtt, boldog a gyermek
Biztos az útja a mesteri tervnek
Hosszú idő, avagy néhány lépés
Küzdeni kell kicsit, az nem kérdés
Lét kerekének e fordulatára
Napba tekintve tölt el a hála.
Gondod a Mester a földön elűzte
Angyali ifju leányra de büszke
Felnövekedve elindul az útra
Úton a többi is, halle-eluja
Ráncos az arcom, kis keze tarkóm
Hűti a láztól, végül elalszom
Hű feleségem, emberi társam
Várlak az égben a
mennyei házban.